Jó ideje folyik az evolucionisták és a
krecionisták vitájának legfrissebb fellángolása, és ugye cseppet sem érdektelen a kérdés, hogy a világot áthatja-e valami egységes rendezői koncepció, vagy csak lapot húztunk húszra egy végtelen pakliból, s bejött. Hadd lebbentsem meg én is prófétaszakállamat ez ügyben.
A leprát, mint minden más halálos járványt, Isten, vagy istenek európai értelemben vett geciségének tulajdonítottuk sötétebb korokban, azaz, mikor már csak a Nagybetűs volt a pályán, akkor inkább különböző elkúrásainkért ránk mért jogos büntetésnek neveztük. (Az elgörögösödött rómaiak Apollója, a
Nap, a költészet és az egerek istene még megengedte magának, hogy csak úgy küldjön egy-egy járványt valami csip-csup dolog miatt is, de a Mienk csak és kizárólag indokolt esetben, mert Ő jó. A Könyvében is megírta.)
A lepra
másik kórokozója a
Mycobacterium leprae, a
tuberculosis kistestvére, és azért szeretjük, amióta Armauer Hansen 1873-ban felfedezte, mert ő is szeret minket. És csak minket. Ez a csávó kifejezetten a Homo Sapiensre, Ádám ivadékaira van dizájnolva,
csak minket fertőz, de minket nagyon. Ha csirke vagy, most röhöghetsz a markodba. Tudósoknak hosszú, verejtékes munkával sikerült laboratóriumban leprával megfertőzni az egér talpának szöveteit, amitől az egér
lesántul. Egy másik állat, amelyik mesterségesen megfertőzhető (magától a büdös életbe nem kapná el), az az
armadillo. Neki a mája fáj tőle kicsit. Mondjuk, ronda is, biztos megérdemli. Kutyát se érdekelné, ha ezeket fojtogatnák a művészfilmesek.
Hogy nekünk mink és mennyire fáj a leprától, annak mindenki guglizzon utána, ha érdekli.
Ja, újraindult a blog. Tádáám.
